hemHogy érzed magad?

Kérdezz online. Segítünk!

Kérdezd online szakembereinket és kapj gyors választ kérdéseidre.
Add meg felhasználóneved és jelszavad a belépéshez.

Próbáld ki az EAP Chat okostelefon alkalmazást is:

Depresszíó

Hogyan ismerjük fel a depresszió tüneteit?


A klinikai depresszió nem egyformán jelentkezik mindenkinél. Más-más tünetek jellemezhetik az egyes betegeket. Az alábbi lista segít eldöntenünk, hogy érdemes-e klinikai depresszióra gyanakodnunk. 

Forduljon orvoshoz, ha az alábbi tünetek közül ötöt két hétnél hosszabb ideig tapasztalt magán, vagy ha a tünetek elég súlyosak ahhoz, hogy megzavarják szokásos életvitelében. Szükség lehet egy alapos fizikai vizsgálatra, hogy kizárhassuk a szervi betegségeket. 

1. Folytonos szomorúság, szorongás vagy 'üresség'. 

2. Túl kevés vagy túl sok alvás. 

3. Csökkent étvágy és fogyás vagy megnövekedett étvágy és testsúly. 

4. A korábban örömet okozó tevékenységek iránti érdeklődés elveszítése. 

5. Nyugtalanság, ingerlékenység. 

6. Krónikus fizikai tünetek, amelyek semmilyen gyógymódra sem reagálnak (pl. fejfájás, krónikus fájdalom, székrekedés vagy más bélrendszeri panasz). 

7. Koncentrálási nehézségek, emlékezetkihagyások, döntésképtelenség. 

8. Fáradtság, energiátlanság. 

9. Bűntudat, reménytelenség-érzés, értéktelenség-érzés. 

10. A halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

Mi a súlyos depressziós epizód? 

A súlyos depressziós epizód nem önmagában vett betegség, hanem egyes betegségek, leggyakrabban a major depresszió vagy a bipoláris zavar (mániás depresszió) részeként jelentkezik. 

A súlyos depresszív epizódot átélő személy legalább két héten keresztül lehangolt kedélyállapotú, s csökkent érdeklődést vagy lelkesedést mutat a mindennapi tevékenységek iránt. Ez az állapot feltétlenül eltér a személy egyébkénti kedélyétől; valamint erősen visszaveti a személyt társas, munkahelyi vagy iskolai tevékenységeiben. Az epizódot az alábbi tünetek többsége kíséri: 

1. Lehangolt kedélyállapot -- a nap nagyrészében, csaknem minden nap. Ezt jelezheti a beteg szubjektív beszámolója (pl.szomorúnak vagy kiüresedettnek érzi magát), vagy mások megfigyelése (pl. sokat sír) . Gyermekek vagy serdülők esetében a lehangoltság gyakran ingerlékeny kedélyállapotként jelenik meg.

2. Szembeszökően csökkent érdeklődés és lelkesedés minden tevékenység iránt a nap nagyrészében, csaknem minden nap. 

3. Jelentős testsúlyveszteség vagy súlygyarapodás (pl. egy hónapon belül 5%-os testsúlyváltozás), amely nem tulajdonítható más oknak, pl. fogyókúrának. 

4. Álmatlanság vagy túlzott alvásszükséglet csaknem minden nap. 

5. Pszichomotoros izgatottság vagy alulreagálás, lassúság, bénultság-érzés csaknem minden nap. 

6. Fáradtságérzés vagy csökkent energia csaknem minden nap. 

7. Csökkent gondolkodó- és koncentrációs képesség vagy határozatlanság, csaknem minden nap. 

A szülés utáni hangulati zavarok

Vannak, akik a szülés után a viszonylag gyakori és múlandó levertségnél jóval súlyosabb problémával találják szemben magukat. A szülés utáni (postpartum) hangulati zavarok közül a leggyakoribb a szülés utáni valódi depresszió (PPD), mely a szülések 10-15 százalékában fordul elő. Sajnos gyakran nem ismerik fel, kimerültség, idegesség, lustaság álarcában húzódik-vonszolódik sokszor hónapokon át. 

Depresszió

Van, hogy a postpartum depresszió néhány nappal a szülés után megjelenik, de előfordulhat, hogy fokozatosan alakul csak ki. Gyakran 3-6 hónapig is eltart, de többnyire nem húzódik egy évnél tovább. 

A szülés utáni depresszió lehetséges tünetei: 

 

  • Nehézkesség, fáradtság, kimerültség
  • Szomorúság, levertség, reménytelenség
  • Étvágybeli és alvászavarok
  • Gyenge koncentrációs képesség, zavartság
  • Emlékezeti problémák
  • A baba iránti túlzott aggódás
  • Váratlan sírás, ingerlékenység
  • Bűnösség, elégtelenség, értéktelenség érzése
  • Megküzdési képtelenség
  • A baba iránti közöny
  • Félelem, hogy bánthatja a babát, vagy önmagát
  • Félelem a kontrollvesztéstől és 'megőrüléstől'
  • Eltúlzott örömök és mélyponto
  • A szex iránti érdektelenség
  • Álmatlanság
  • Bizarr, különös gondolatok

 

A szülés utáni depresszióban szenvedő nők a fentiek közül jó néhányat megtapasztalnak, bizonyos tüneteket súlyos, mások kevésbé kínzó formában. Lehetnek jobb és rosszabb napjaik. Bár a betegség más-más alakban jelenhet meg, valamennyi tünet egyformán gyötrelmes lehet, és többnyire azt eredményezi, hogy az anya szégyent, bűntudatot és elszigeteltséget érez. 

Az evolúciós pszichológia kutatói sajátos magyarázattal szolgálnak a betegség kialakulására: a PPD szerepét abban látják, hogy megkíméli az anyát attól, hogy erején felül is energiát fektessen a csecsemőgondozásba, így rákényszeríti a család többi tagját a hatékonyabb munkamegosztásra. 

Különösen veszélyeztetettek azok a nők, akik korábbi szülés után is depresszióba estek, akik bipolásris depresszióra hajlamosak és mindazok, aki megszakították antidepresszáns kezelésüket, annak érdekben, hogy megóvják magzatukat az esetleges károsodástól. 

Szorongás (pánik, kényszer) 

Előfordul, hogy az anya nem érzi magát depressziósnak, ám különösen szorongó. A szülés utáni szorongásos zavart és/vagy pánikbetegséget az alábbi tünetek jellemzik: 

 

  • Erős szorongás és/vagy félelem
  • Felgyorsult légzés
  • Gyors szívverés, szívdobogás
  • Halálfélelem
  • Hő- vagy hideghullámok
  • Mellkasi fájdalom vagy kellemetlenség érzés
  • Reszketés
  • Szédülés
  • Álmatlanság
  • Szökni akarás

 

A szülés után kényszerbetegség (Obsessive-Compulsive Disorder - OCD) is kialakulhat. Az anyáknak ekkor ijesztő gondolataik lehetnek, melyeket önmaguktól idegennek élnek meg. Ezek a gondolatok a betegség tünetei, hiszen olyanok, melyek megtörténtét az ember valójában sosem akarná. Ráadásul a korábban kényszerbetegséggel küzdő nők tünetei felerősödhetnek. 

A szülés után kényszerbetegség tünetei lehetnek: 

 

  • Ismétlődően betolakodó különös gondolatok (beleértve a baba vagy mások bántásának gondolatát) 
  • Kényszeres gondolatok (például súlyos betegségek elkapására irányulók) 
  • Elkerülő magatartás (például a baba elkerülése a zavaró gondolatok enyhítésének érdekében) 
  • Szorongás és/vagy depresszió
  • Félelmek

 

A hangulati zavarok formájától és a tünetek súlyosságától függ, milyen módon kezelik a betegséget. Fontos tudnunk, hogy valamennyi tünet - a legsúlyosabb is - átmeneti, szakszerű orvosi, pszichiátriai segítséggel és támogatással gyógyítható és a kilátások jók! A szülés utáni hangulati zavarokkal mindenképpen szakemberhez kell fordulni, mert megfelelő kezelés hiányában mind az anya, mind a gyerek testi-lelki egészsége veszélybe kerülhet. 

Mi okozza a szülés utáni hangulati zavarokat? Ki veszélyeztetett? 

A postpartum betegségek okai bonyolultak. Egyaránt vannak biológiai, lelki és társadalmi gyökerei. Általában abban egyet értenek a kutatók, hogy gyász, kapcsolati problémák, anyagi gondok előrevetítik a problémákat. Ami kétségtelen: biológiai, lelki és társadalmi tényezők mind szerepelnek a folyamatban. Tekintsünk át közülük néhányat. 

Lehetséges biológiai okok

Néhány kutatás kimutatta, hogy a szülés utáni hirtelen öszrogén- és progreszteronszint csökkenés hangulati zavarokat okoz. A terhesség alatt e hormonok szintje jelentősen megnövekedett, a méhlepény leválása és távozása után azonban visszaesik az eredeti szintre. Ez a hirtelen csökkenés eredményezhet valamilyen kémiai egyensúlyzavart az agyban, ami a depresszióhoz köthető. 

Más tanulmányok a szülés utáni hangulati zavarokat a tejtermelést serkentő hormon, a prolaktin változásaihoz kötik. Közvetlenül a szülés után a prolaktinszint alacsony, ám növekszik az első héten. 

Lehetséges pszichológiai és társadalmi okok

A kezdő anyák új szerepekben találják magukat. Ezek a szerepek gyakran nincsenek pontosan körülírva, a bizonytalan szerepek pedig szerepet játszhatnak a hangulati zavarok kialakulásában. Az új szerep nem csak bizonytalan, de összeütközhet az általa betöltött más szerepekkel is, ezt hívják szerepkonfliktusnak (például amikor egy nő egyszerre próbál megküzdeni mind az anya-, mind a feleség-, mind a barát-szereppel). Ezzel a konfliktussal stressz jár, ami a hangulati zavarok kialakulásának fontos tényezője. 

A család interakciós mintázata is fontos változó. Azok a nők, akik saját anyjukkal rossz, esetleg ellenséges viszonyban vannak, nagyobb kockázatnak vannak kitéve. A házassági problémák, vagy a házasfelek közti vallási, világnézeti különbségek szintén hajlamosító tényezőnek minősülnek. 

Nagyobb a szülés utáni depresszió kialakulásának esélye, ha az anya nagyon fiatal, egyedülálló, házassági konfliktusai vannak, a terhesség előtt vagy alatt drogot fogyasztott, vagy dohányzott. Az anyagi gondokkal küzdő nők szintén veszélyeztetettebbek. . 

Szülés utáni pszichózis

Legszélsőségesebb esetben a szülés utáni hangulatváltozás veszélyes téveszmékkel (ezek közt a legrosszabb annak gondolata, hogy a baba valamiféleképpen torz vagy elátkozott), vagy hallucinációkkal (melyek erőszakos cselekedeteket hívhatnak elő) járhat. Egyes súlyos esetekben mindez tragikus öngyilkossági és/vagy csecsemőgyilkossági kísérletbe torkollhat. A gyermekgyilkosság az öngyilkosság része: az anya nem látja gyermekét önmagától elkülönített egyénként, és nem akarja a tehetetlenségben magára hagyni. Ezek az estek arra szólítanak, hogy vegyük nagyon komolyan a súlyos zavarok szülés utáni kitörésének lehetőségét. 

A szülés utáni pszichózis (postpartum pszichózis - PPP) a legsúlyosabb és a legritkább szülés utáni pszichés megbetegedés. 1000 szülő nőből egyet érint. Hirtelen jelentkezik, általában az első hét során, de a később, mint a hangulati zavarok. A PPP tünetei nagyon súlyosak, és a valósággal való kapcsolat elvesztésével járnak. 

Tünetei lehetnek: 

 

  • Hallucinációk
  • Téveszmék (gyakran vallásosak) 
  • Súlyos álmatlanság
  • Öngyilkossági vagy gyilkossági gondolatok
  • Bizarr érzések és viselkedés

 

A szülés utáni pszichózis súlyos vészhelyzetet jelent és azonnali orvosi kezelést tesz szükségessé. Noha általában a gyógyulás útja postpartum depresszión át vezet, a betegség kezelhető, ha időben segítséget kap a beteg. 

Depresszió gyerekeknél

A gyerekkori depresszió nem ugyanaz, mint a normális szomorúság vagy a gyerekek fejlődédését kísérő mindannapi érzelmi változások. Ha a gyerek levert, szomorú, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy depressziótól szenved. De ha ezek a tünetek állandósulnak, zavaróvá válnak és kárt okoznak a társas tevékenységekben, az iskolai teljesítményben, a családi életben, akkor elképzelhető, hogy azt jelzik, a gyerek depressziós. Ne feledjük: a depresszió súlyos, de kezelhető betegség. 

Hogyan lehet észrevenni, hogy egy gyerek depressziós? 

A gyerekkori depresszió tünetei változatosak. Gyakran elmarad a diagnózis és a kezelés, mivel a tüneteket nehéz megkülönböztetni a növekedéssel járó érzelmi-lelki változásoktól. A korai orvosi tanulmányok az „álcázott” depresszióra fókuszáltak, amikor a gyerek depresszív állapotát érzelmi kitörések vagy dühös viselkedés igazolta. Bár ez is előfordul, különösen kisebb gyerekeknél, sok gyerek a depressziós felnőttekhez hasonlóan szomorú, borongós. A depresszió elsődleges tünetei a szomorúság, a reménytelenség érzése és a hangulatváltozások körül ragadhatók meg. 

A depresszió jelei és tünetei gyerekeknél: 

 

  • Ingerlékenység vagy düh
  • Állandó szomorúság, reménytelenség érzés
  • Társas visszahúzódás
  • Fokozott érzékenység a visszautasításra
  • Étvágyváltozás – fokozott vagy lecsökkent étvágy
  • Alvás változások – álmatlanság avgy túlalvás
  • Hangos kitörések vagy sírás
  • Koncentrálási nehézségek
  • Fáradtság és kevés energia
  • Testi panaszok (pl. hasfájás, fejfájás), ami kezelésre nem reagál
  • Teljesítménycsökkenés mind az iskolában, mind a szabadidős tevékenységekben
  • Értéktelenség érzés vagy bűntudat
  • Meggyengült gondolkodási és figyelmi képességek
  • Halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok

 

Nem minden tünet jelentkezik a gyerekeknél. Valójában legtöbbjüknél a tünetek időről időre, illetve a körülményektől függően változnak. Bár néhányuk továbbra is viszonylag jól teljesít szervezett környezetben, a legtöbb depressziósnak tekinthető gyerek észrevehetően máshogy viselkedik társas helyzetekben, nem érdekli az iskola és eredményei leromlanak, vagymegváltozik a kinézete. Előfordulhat, hogy alkoholhoz vagy droghoz nyúl (jellemzően a 12 évesnél idősebbek). 

12 éves kor alatt nagyon ritka, de kisgyerekeknél is előfordul öngyilkossági kísérlet – akár impulzusszerűen, amikor idegesek vagy mérgesek. A lányok nagyobb valószínűséggel kísérelnek meg öngyilkosságot, a fiúk pedig valószínűbben ölik meg magukat ténylegesen. Nagyobb az öngyilkosság kockázata azoknál a gyrekeknél, ahol a családban erőszak, alkoholbetegség vagy testi vagy szexuális bántalmazás van jelen, mint azoknál, akiknek depressziós tüneteik vannak. 

Becslések szerint az Egyesült Államokban a gyerekek 2,5%-a szenved depressziótól. 10 éves kor alatt szignifikánsan gyakoribb a fiúknál, míg 16 éves korra a lányoknál nagyobb az előfordulási gyakoriság. 

A bipoláris zavar gyakoribb serdülőknél, mint a kisebb gyerekeknél, viszont ha ilyen korai életkorban jelentkezik, akkor súlyosabb lehet, mint a serdülőkori változat. Jelentkezhet együtt figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, kényszerbetegséggel vagy agresszív viselkedéses problémákkal, illetve ezek a betegségek el is fedhetik a bipoláris tüneteket. A National Institute of Mental Health szerint a major depresszióban szenvedő serdülők 20-40%-ánál bipoláris zavar jelentkezik a depresszió megjelenését követő öt éven belül. 

Mi okozza? 

A felnőttekhez hasonlóan a gyerekkori depressziót számos tényező kombinációja okozhatja, melyek összefüggésben vannak az általános egészségi állapottal, az életeseményekkel, a család történetével, a környezettel, általános sérülékenységgel és biokémiai zavarokkal. A depresszió nem egy „hangulat”, ami majd elmúlik, olyan állapot, amely megfelelő kezelést igényel. 

Megelőzhető? 

Ahol a család kórtörténetében szerepel depresszió, ott nagyobb a kockázat, hogy a gyerekek is megtapasztalják a betegséget. A depressziós szülők gyerekeinél az első depressziós epizód fiatalabb életkorben jelentkezhet, mint azoknál a gyerekeknél, akiknek a szülei nem depressziósak. A zavaros, konfliktusos családi háttérrel rendelkező, illetve a szerhasználó gyerekeknél és tizenéveseknél szintén nagyobb a kockázat. 

Hogyan diagnosztizálják? 

Ha a depressziótünetei gyerekénél legalább lét hete jelen vannak, akkor tanácsos orvoshoz fordulni, hogy kiszűrjék, nem valamilyen testi rendellenesség okozza-e a tüneteket. Érdemes beszélni mentálhigiénés szakemberrel (pszichológussal, pszichiáterrel is). 

A gyerek mentálisállapotának felmérése során kikérdezik a szülőt és a gyereket, és előfordul, hogy pszichológiai teszteket is felvesznek. A tanároktól, barátoktól, osztálytársaktól begyűjtött informácikók is hasznosak lehetnek, mert így derülhet ki, hogy a tünetek állandóak (nem csak otthon mutatkjoznak, hanem más helyzetekbe is), és hogy a korábbi viselkedéshez képest megfigyelhető a változás. 

Kifejezetten a depresszió szűrésére nincs orvosi vagy pszichológiai teszt, de vannak jólműködő kérdőívek (mind a szülő, mind a gyerek számára), melyek a személyesen információval kombinálva hasznos eszközök lehetnek. 

Milyen kezelési lehetőségek vannak? 

A depressziós gyerekeket – a felnőtztzekhez hasonlóan – pszichoterápiával és gyógyszerrel lehet kezelni. Általában pszichoterápiával érdemes kezdeni a kezelést, és csak akkor fontolóra venni kiegészítőként az antidepresszánsokat, ha ez nem hoz érdemi javulás. Egyelőre nem készült olyan kutatás, amely bizonyítaná, hogy a gyógyszer hatékonyabb a pszichoterápiánál gyerekeknél. 

Készültek azonban tanulmányok, melyekben kimutatták, hogy a Prozac hatékonyan kezeli a depressziót gyerekeknél és tizenéveseknél. 

Bipoláris gyerekek kezelése

A bipoláris zavarban szenvedő gyrekek általában mind pszichoterápiás, mind gyógyszeres kezelést kapnak, a gyógyszeres kezelés jellemzően antidepresszáns és hangulatkiegyenlítő. Önmagukban az antidepresszánsok mániás rohamokat hívhatnak elő. 

Milyenek a hosszú távú kilátások? 

Kutatások szerint az első depressziós epizód fiatalabb életkorban jelentkezik, mint korábban. Gykran együtt jelenik meg valamilyen testi betegséggel. Nagyon fontos, hogy időben diagnosztizálják, kezeljék, majd kövessék a beteget, mivel a depresszió lehet valamilyen később megjelenő, még komolyabb mentális betegség előfutára. 

A szülő szerepe

Szülőként van, hogy könnyebnek tűnik elutasítani, hogy gyerekünk depressziós. Sokan ódzkodnak attól, hogy szakember segítségét kérjék, a mentális problémákhoz köthető társas stigmák miatt. Nagyon fontos, hogy a szülő megértse, mit jelent a depresszió, és felismerje a kezelés fontosságát, hogy a gyerek esélyt kapjon arra, hogy egészségesen fejlődjön. Szükség van arra is, hogy a szülő ismereteket szerezzen a depresszió jövőbeli hatásairól, hiszen elképzelhető, hogy gyerekének szembe kell néznie velük serdülő- és felnőttkorában. 

Nagyon fontos, hogy a szülők észrevegyék azokat a jeleket, amelyek öngyilkosság kockázatára utalnak! 

Az öngyilkosság figyelmeztető jelei gyerekeknél: 

 

  • Depressziós tünetek (evési, alvási, aktivitás beli változások) 
  • Társas elszigetelődés
  • Öngyilkosságról, reménytelenségről, haszontalanság érzéséről beszél
  • Impulzívabb vislekedés
  • Kocskázatvállaló magatartás
  • Gyakori balesetek
  • Droghasználat
  • Morbid vagy negatív témákra összpontosít
  • Sokat beszél a halálról
  • Többet sír és érzelmi kifejezőképessége romlik
  • Elajándékozza a tárgyait

 

Premenstruális szindróma (PMS) 

A premenstruális szindróma olyan testi és érzelmi zavarok kombinációja, amelyek az ovulációt követően jelentkeznek, és a menstruáció befejeződésével elmúlnak. Jellemző hangulati tünet a depresszió, az ingerlékenység, a sírás, a túlérzékenység és a hangulati ingadozás, míg a fő testi szimptómák közé fáradság, puffadás, a mell érzékenysége, feszülése (masztalgia), pattanás (akne) és étvágyváltozás tartoznak. A nők egy részénél a tünetek jól karbantarthatók gyógyszerrel és életmódváltoztatással, például testmozgással, táplállozással és a család és barátok támogatásával. 

A PMS súlyosabb formája, a premenstruális diszfória (PMDD), ritkábban fordul elő, és komolyabb problémákhoz vezet, mivel különösen súlyosak a tünetei. 

A menstruációval összefüggő hangulatváltozásokat már az ókori görögök is ismerték, de az orvosi közösség csak 1931-ben ismerte el hivatalosan. A „premenstruális szindróma” kifejezést 1953 óta használják. 

Milyen gyakori a PMS? 

A nők nagyjából 80%-ánál jelentkezik valamilyen premenstruális tünet. A valódi PMS előfordulását gyakran túlbecsülik, mivel ide sorolnak mindenkit, aki valamilyen testi vagy érzelmi változást tapasztal a menstruációt megelőzően. Klinikai értelemben vett PMS (amikor a tünetek befolyásolják a mindennapi működést) azonban a nők úgy 20-30%-ánál fordul elő. 2-6%-ra tehető azok aránya, akik a súlyosabb PMDD-től szenvednek. 

Mi okozza? 

A sokféle tünet miatt, és mert a biztos diagnózis felállítása nehéz, a PMS okai körül még mindig sok a rejtély. Több elmélet született a magyarázatára, de ezek közül egyet sem bizonyítottak, így a PMS kezelésének egyelőre nincs szilárd tudományos alapja. A legtöbb bizonyíték amellett szól, hogy a PMS-t a nemi hormok és az agyi ingerületátvivő anyagok módosulásai, illetve kölcsönhatásai okozzák. 

Nem látszik olyan személyiségjellemző vagy sajátos személyiségtípus, ami egyértelműen kapcsolatba hozható lenne a PMS-sel. Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a pszichés stressz nem függ össze a PMS súlyosságával. 

A PMS tünetei

Változatos tünetek sorát szokták a PMS-nek tulajdónítani. Az egyes esekben a zavar ciklusról ciklusra változó intenzitással jelentkezhet, és az is változhat, hogy mennyi ideig húzódik el. 

A leggyakoribb hangulati tünetek az alábbiak: 

 

  • Düh és ingerlékenység, 
  • szorongás, 
  • feszültség, 
  • depresszió, 
  • sírás, 
  • túlérzékenység és
  • túlzott hangulatingadozás. 

 

A leggyakoribb testi jelek és tünetek: 

 

  • fáradtság, 
  • puffadás (a vízvisszatartás miatt), 
  • súlygyarapodás, 
  • érzékeny mellek, 
  • pattanások, 
  • alvászavarok, vagy túl sok vagy túl kevés alvás (inszomnia) és
  • étvágyváltozás: vagy túlevés vagy sóvárgás bizonyos ételek után. 

 

Hogyan állítják fel a PMS diagnózisát? 

A legjobb diagnosztikai eszköz a menstruációs napló, amiben a nők testi és érzelmi tüneteiket dokumentálják hónapról hónapra. Ha a változások következetesen az ovuláció környékén kezdődnek (a ciklus közepén vagy a menstruációs ciklus 7-10. napján), és fennmaradnak, amíg a menstruáció meg nem kezdődik, akkor valószínűen disgnosztizálható a premenstruális szindróma. A menstruációs napló nem csak a diagnózis felállításában segít, hanem abban is, hogy a páciens jobban megértse saját testét és hangulatait. Ha a PMS diagnózisa megszületett, és a beteg magyarázatot kap arra, hogy miről van szó, akkor könnyebben meg tud küzdeni a tünetekkel. 

A PMS megállapítását nehezíti, hogy sok orvosi és lelkiállapot utánozza vagy súlyosbítja a szindróma tüneteit. Laborvizsgálat nem létezik a PMS szűrésére. 

A PMS tüneteihez hasonló tünetekkel járó állapotok: 

 

  • depresszió, 
  • ciklikus vízvisszatartás (idiopátiás ödéma), 
  • krónikus fáradtság, 
  • pajzsmirigy-alulműködés és
  • irritábilis bél szindróma. 

 

Hogyan különböztethető meg más betegségektől? 

A PMS megkülönböztető jegye a menstruáció végével kezdődő és a következő ovulációig tartó tünetmentes szakasz. Ha nincs ilyen szakasz, és a tünetek a teljes ciklus során jelen vannak, akkor valószínűleg nem PMS okozza a őket (ettől még jelen lehet PMS is, ami súlyosbíthatja az egyéb betegség okozta tüneteket, de nem ez az egyedüli ok). 

A diagnózis felállításának egy másik módja, ha a a petefészek működését leállító gyógyszert írnak fel. Ha ezek a gyógyszerek megszüntetik a kellemetlen tüneteket, akkor a PMS a legvalószínűbb diagnózis. 

Hogyan kezelhető? 

Sokféle kezelési mód létezik, ezek közül néhányra nincs tudományos magyarázat, de vannak olyan nők, akiknél működnek, míg mások tudományosan megalapozottak, mégsem tudnak minden esetben segíteni. 

Az általános kezelés egészséges életmódra ösztönöz, ide tartozik: 

 

  • a testmozgás; 
  • a család és a barátok által nyújtott érzelmi támogatás; 
  • sószegény étrend a mestruációs periódus alatt; 
  • a koffeinbevitel csökkentése; 
  • a dohányzás abbahagyása; 
  • az alkoholfogyasztás csökkentése; és
  • a feldolgozott cukor bevitelének csökkentése. 

 

Ezen kívül egyes tanulmányok azt találták, hogy a B6 és E vitamin, valamint a kálcium és a magnézium étrendkiegészítők enyhíthetik a PMS tüneteit.. 

Gyógyszeres kezelés

A PMS tüneteinek kezelésére sokféle gyógyszert használnak: vizelethajtókat, fájdalomcsillapítókat, fogamzásgátló tablettákat, a petefészek működését gátló gyógyszereket, antidepresszánsokat. 

Vizelethajtók: A vizelethajtók olyan szerek, amelyek a vizelet termelődését segítik, így csökentig a vízpangást a test szöveteiben. 

Analgetikumok (fájdalomcsillapítók): Gyakran adják menstruációs görcsökre, fejfájásra és medencetáji fájdalmakra. A leghatékonyabb fájdalomcsillapítók a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, például az ibuprofen és a naproxen. 

Fogamzásgátló tabletták: a petefészek hormonális ingadozásaira időnként fogamzásgátlókat írnak fel. A PMS tüneteinek enyhítésére az újabb típusú fogamzásgátlók lehetnek alkalmasak. 

Petefészek működést gátló szerek: léteznek gyógyszerek a petefészek hormontermelésének csillapítására, például a danazol. Egyes esetekben segíthat a petefészek működésének teljes gátlása gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) analógokkal. De ezeket a szereket mellékhatásaik miatt csak viszonylag rövöd ideig lehet szedni. 

Antidepresszánsok: antidepresszánsokat gyakran használnak a PMS-sel összefüggő hangulati zavarok kezelésére. 

Ne feledjük, hogy ezek a gyógyszerek – bár sikeresen kezelik a hangulati tüneteket néhány esetben – nem szükségszerűen segítenek a testi tüneteken. A legjobb eredményt általában életmódváltoztatás (diéta, mozgás) és gyógyszerek kombinációjával lehet elérni. 

A testmozgás szerepe

Úgy tűnik, a testmozgás enyhíthet a PMS egyes szimptómáin. A testi aktivitás általában javítja az egészséget, és segít a feszültség és a szorongás csökkentésében. Úgy tartják, a kitartó sportolás endorfinokat szabadít fel az agyban. Az endorfin, a „boldogsághormon”, egy agyi ingerületátvivő anyag, amely az eufória érzéséért felel és csökkenti a fájdalomérzetet a testben. 

Az aerob edzés erősíti a szívet, és javítja az általános edzettségi szintet, mivel megnöveli a test oxigén felhasználási képességét. Az úszás, a séta és a tánc „kis hatású” aerob mozgásformák, melyek nem veszik annyira igénybe az izmokat és az ízületeket, mint a „nagy hatású” aerob edzésformák, például a futás vagy az úgrálókötelezés. Az aerob edzés hasznai közé tartozik a szív- és érrendszer fitten tartása, az izomtónus fokozódása, fogyás, csökkent vízvisszatartás és megnövekedett önbecsülés. 

Létezik gyógymód? 

A PMS fogalmának elterjedése ösztönzőleg hatott a tünetek kezelési lehetőségeit vizsgáló kutatásokra. Noha egyelőre nincs kifejezetten PMS „gyógymód”, viszonylag sok lehetőség létezik a zavar jeleinek és tüneteinek karbantartására. Az első lényeges lépés a pontos diagnózis. A kapcsolódó pszichés panaszok diagnózisa és kezelése is nagyon fontos. Megfelelő étrenddel, mozgássál és egyéb életmódbeli változtatásokkal enyhíthetők a tünetek, és ha ezek a változtatások nem hoznak megfelelő eredményt, akkor érdemes megfontolni a gyógyszeres kezelést. A legtöbb nő sikeresen karban tudja tartani premenstruális panaszait annyira, hogy azok ne terheljék megszokott, mindannapi életét. 

Szezonális hangulati zavar

A tél közeledtével, ahogy a napok egyre rövidebbé válnak, néhányan megtapasztalják a depresszió egy sajátos formáját, az ú.n. szezonális hangulati zavart (seasonal affective disorder - SAD). Azok, akik különösen érzékenyen reagálnak a rossz idő érkeztére, a téli lehangoltság e szélsőséges formája alól csak a tavaszi nyári hónapok alatt nyernek megkönnyebülést. 

Noha még sok mindent nem tudunk a téli depresszióról, az biztos, hogy súlyos tünetekkel járó, valódi betegségről van szó. Az állatvilágban is előfordul a hangulatbeli és viselkedéses fordulat az évszakváltozások hatására: az állatokéhoz hasonlóan az évszakok váltakozásával az emberi belső biológia óra is átáll, részben azért, mert a napfényeses időszak lerövidül. Előfordulhat azonban, hogy biológiai óránk nem tud "lépést tartani" a napirendünkkel. A téli depresszióban szenvedők számára így nehézzé válik a napfény hiányához való alkalmazkodás a sötét hónapok alatt. A tünetek olyankor a legsúlyosabbak, amikor a nappalok a legrövidebbek. 

Szezonális hangulatzavarról beszélünk, ha: 

 

  • A depressziós tünetek rendszerint az őszi, téli hónapokban jelentkeznek
  • A depresszió csillapodik a tavaszi, nyári hónapokban
  • A tüntek előfordultak az előző két év során, de nem-szezonális epizódok nem voltak
  • A szezonális epizódok száma felülmúlja a nem-szezonális epizódokét

 

Gyakori tünetek: 

 

  • Alvásproblémák: túl sok alvás ellenére nem ébred felfrissülten az ember, nem tud felkelni az ágyból, szüksége van a délutáni szundikálásra
  • Túlevés: magas szénhidráttartalmú ételek, édesség, rágcsálnivaló utáni sóvárgás, mely elhízáshoz vezethet
  • Depresszió: kétségbeesés, reménytelenség, gyötrelem, bűnösségérzés, szorongás, a mindennapos feladatok frusztrálóvá válása. 
  • Családi problémák: társaságkerülés, inderlékenység, a szexuális érdeklődés csökkenése, érzelemszegénység
  • Testi tünetek: gyakorta előforduló ízületi vagy hasi bántalmak, a fertőzésekkel szembeni ellenállóképesség csökkenése. 
  • Viselkedési problémák (különösen a fiatalkorúaknál) 

 

Ki veszélyeztetett? 

A fiatalok és a nők vannak a leginkább kitéve szezonális hangulati zavaroknak, de a betegség bárkit elérhet. Kézenfekvőnek tűnik, hogy a lakóhely földrajzi elhelyezkedése fontos szempont: az egyenlítőtől távolodva nő a betegség előfordulási gyakorisága. Becslések szerint az Észak-Európában és az Amerika északi részén élők 10%-a küzd enyhébb, 2%-a súlyos tünetektől. 

Mi okozhatja? 

Nem teljesen tisztázott még, mi húzódik a betegség hátterében. Ami biztos: a fényviszonyokkal összefüggő, az agy kémiáját érintő változások fontos szerepet játszanak, de ezeket még nem ismerjük pontosan. 

Az elmúlt években az idegsejtek egy csoportját, az ú. n. suprachiasmatic nucleus-t (SCN) azonosították a biológiai óra, az alvás-ébrenlét ciklus esetleges irányítójaként. Ez az idegsejt csoport a látórendszer egyik részéhez közel található, és feltételezik, hogy e pozíció révén hangolja össze a külső fényviszonyok változásait belső világunkkal. Az SCN a fényviszonyokról nyert információt aztán bonyolult útvonalon egy kicsi mirigyhez, az ú. n. tobozmirigyhez szállítja. A tobozmirigy pedig egy melatonin nevű hormon kiválasztásáért felelős. A fény mennyisége így meghatározza, hogy mennyi melatonin szabadul fel és kerül a véráramba. Sötétben növekszik tehát a melatonin kiválasztás, míg a fény gátolja azt. Vizsgálatok tanúsága szerint ez a hormon hozzájárul a depressziós tünetek kialakulásához. Nyáron egy 24 órás időszakban kevesebb idő van arra, hogy a melatonin, melynek termelését a napfény gátolja, a véráramba kerüljön, míg a hosszú sötét órákkal járó őszi-téli hónapokban fellépő tünetekért a megemelkedett melatonin szint felelhet. 

A modern életmód következtében jelentősen lecsökkent a napfényadagunk, hiszen az ébren töltött órák mind kevesebb részét töltjük a szabadban. Túl azon, hogy ez megfoszt minket a napfény jótékony szabályzó hatásától, kárt okoz az is, hogy mesterséges fények közé kényszerülünk. A mesterséges fények egy része, különösen a világos fehér fényt kibocsátó fénycsövek, kifejezetten káros (a stresszhormonokéhoz hasonló) hatással vannak a szervezetre. A természetes napfényben megtalálható különféle fények nagy része ugyanis hiányzik a neonfényből (a mesterséges fény annál több kárt okoz, minél kevésbé hasonlít a napfény teljes fényspektrumára), mely sajnos a legtöbb iskola és iroda fényforrása napjainkban. 

Kezelhető? 

Igen, a tapasztalatok azt mutatják, van megoldás. 

Az enyhébb tüneteken segíthet, ha nappal minél több időt töltünk a szabadban, és ha megpróbáljuk úgy átrendezni lakásunkat, irodánkat, hogy azok minél több természetes fényt kapjanak. Érdemes mozgással, sétával, kocogással kihasználni a szebb téli napokat. Egy vizsgálatban például azt találták, hogy egy óra séta a téli napsütésben ugyanolyan hatásos volt, mint két és fél óra fényterápia. 

A fényterápia, melyhez speciális, nap fényéhez hasonló színes fényt (bright light) kibocsátó lámpákra (2500-10 000 lux) van szükség, hatásos lehet súlyosabb tünetek esetén is. A mesterséges színes fény ugyanis, a napfényhez hasonlóan, gátló hatással van a melatonintermelésre. 

Ha a fényterápia nem segít, gyógyszeres kezelést javasolnak a szakemberek. A gyógyszerek két-három hét alatt tünetmentesíthetik a beteget, de szedésüket ez után is folytatni kell. Nyáron nem javasolt a gyógyszerszedés, ám a súlyos szezonális megbetegedésben szenvedőknek azt tanácsolják, ősszel kezdjék újra a gyógyszerszedést, megelőző jelleggel. 

Kulturális hatások

A téli ünnepek, Karácsony, szilveszter környékén, ha bekapcsoljuk a tévét, a rádiót, vagy kinyitunk egy újságot, minden azt sugallja, hogy meleg hangulatban "kell" töltenünk ezeket a napokat, szeretteink, barátaink körében, jó vacsorák, szép ajándékok közt, akár egy érzelmes karácsonyi dalban. Mindez felerősítheti a tüneteket azoknál, akiknek valamilyen okból nincs módjuk másokkal ünnepelni. Vannak, akik főleg ezeket a hatásokat: az egyedüllét ilyenkor felerősödött tudatából fakadó szomorúságot tartják a depresszió kiváltójának. 

Másfelől a Karácsony és az egyik legfontosabb zsidó örömünnep, a Chanuka (melynek ideje a Gergely naptár szerint évente változó, de szintén december közepére, végére esik) valószínűleg nem véletlenül a "fény ünnepei". Vannak, akik úgy tartják, e kultúrák közt megfigyelhető egybeesések arra engednek következtetni: annak, hogy ilyenkor ünneplünk, több köze lehet az évszakok váltakozásához, mint a valódi történelmi dátumokhoz: az ünneplés ürügyén való együttlét és az otthonok, utcák fénybe öltöztetése a "lélek felmelegítését" segítik a legsötétebb napokon. 

Tippek a téli levertség és depresszió elkerüléséhez

 

  • Figyelje hangulatát és energiaszintjét! Ha észreveszi, hogy egyre gyengül a nyár elmúltával, próbáljon megelőző "intézkedéseket" tenni. 
  • Tervezzen aktív elfoglaltságokat még az ősz elején! 
  • Próbáljon sok időt természetes fényben, a szebb napokból minél többet a szabadban tölteni. A szürke napokon használjon minél több fényt otthonában és munkahelyén! 
  • A legfontosabb: ha úgy érzi, "süllyed" és nem tudja uralni a helyzetet, ne szégyenkezzen, és ne próbálja elrejteni érzéseit! Sokan mások is hasonlóan éreznek. Kérjen segítséget szakembertől: ha idén talál valamilyen megoldást, azt valószínűleg minden elkövetkezendő ősszel, télen használni tudja majd! 

 

Néhány információ a fényterápiáról

 

  • A fényterápia a SAD legelterjedtebb kezelési formája. 
  • A fényterápia olyan kezelést takar, melynek során a beteg egy speciális, színes (a nap teljes fényspektrumához hasonló) fényt kibocsátó erős fényforrás előtt ül, naponta másfél-három órát, többnyire reggelente. 
  • Az időzítés és a kezelés hossza egyénenként változik. 
  • A fényterápia nem mindig segít, mert a depressziónak a napfényes órák számának csökkenésén kívül számos egyéb kiváltója lehet (bár újabban vizsgálják a fényterápia jótékony hatását nem szezonális depresszióban is). 
  • Ha a néhány napos próbakezelés egy kicsit sem segít, próbáljon másfajta terápiát! 
  • Már lehet kapni olyan egyszerűen kezelhető asztali lámpákat, melyek a fényterápia otthoni elvégésére használhatók.