hemHogy érzed magad?

Kérdezz online. Segítünk!

Kérdezd online szakembereinket és kapj gyors választ kérdéseidre.
Add meg felhasználóneved és jelszavad a belépéshez.

Próbáld ki az EAP Chat okostelefon alkalmazást is:

Étkezési zavarok

Az étkezési zavarokról.


Anorexia nervosa

Az anorxiát jellemző mindenáron soványságra törekvés és elhízástól való rettegés minden esetben kóros soványsághoz, alultápláltsághoz, és számos kapcsolódó egészségügyi problémához vezet. 

Az anorexiával diagnosztizáltak több mint 90%-a nő. A betegség társadalmunk soványság- és önfegyelem-kultuszát tükrözi vissza eltorzult formában, valamint azt a tendenciát, hogy önértékelésünket mások véleményére alapozzuk. 

Mind a pszichiátriában és az egyéb orvosi szakterületeken, mind a népszerű sajtóban meglehetősen sokszor hozzák összefüggésbe az anorexiát és a családon belüli rossz kommunikációt, illetve hatalmi harcokat. A betegség azonban épp ekkora valószínűséggel eredhet az agy kémiai folyamataiból vagy genetikus hajlamosító tényezőkből. 

Újabb kutatásokból az derül ki, hogy az anorexiások másképpen reagálnak a fogyókúrára, mint a többiek. Míg a legtöbb ember kellemetlenül érzi magát a csökkent kalória bevitel következtében, az anorexiások számára az éhség nem kellemetlen. Mikor koplalni kezdenek, az agy opiátokat szabadít fel, ez pedig eufórikus érzésekhez vezet. A hosszútávfutókhoz hasonlóan, akiknél ugyanez a vegyületeket szabadul fel, az anorexiások is fegyelmezettnek és sikeresnek érzik magukat, és gyönyörűséggel tölti el őket, hogy egyre soványabbak. 

Úgy tűnik, a betegség leginkább azokat veszélyezteti, akik bizonytalan énképpel, depresszióval, súlyproblémákkal vagy drogfogyasztással terhelt családi háttérrel rendelkeznek. A legsérülékenyebbek azok, akiknél szakmai elvárás a karcsúság vagy az ideális testsúly fenntartása: a balerinák, a tornászok, a modellek, vagy a birkózók. 

Bár az anorexia akár gyerekkorban is kezdődhet, és az is előfordul, hogy az első epizód csak 25 évesen jelentkezik, a betegség átlagosan 14 éves korban kezdődik. Ez a kamaszkor kezdete, amikor a lányok teste változni kezd, csípőjük és melleik fejlődésnek indulnak. A betegség gyakran indul úgy, hogy egy enyhén túlsúlyos fiatal lány fogyókúrázni kezd, de a fogyókúrát folytatja az ideális testsúly elérése után is. Ha az anorexia nervosa a pubertás kezdete előtt lép fel, a lányok nemi érése megáll, és az első menstruáció nem jelentkezik. Amennyiben már az első menstruáció után kezdődik, a beteg havi vérzése elmaradhat. 

Az anorexiás még akkor is teljes meggyőződéssel állítja, hogy kövér, amikor valójában csontsovány. Megállás nélkül fogyókúrázik, és olyan elszántan akar fogyni, hogy gyakran szed a javasolt dózisnál jóval nagyobb mennyiségben fogyókúrás szereket, vizelethajtót vagy hashajtót. Enni ugyan nem hajlandó, mégis megszállottan foglalkoztathatják az ételek, esetleg recepteket gyűjt és buzgón főz másoknak. Előfordulhat, hogy ételt rejteget magánál, cukorkát hord a táskájában, és folyton kavargatja a tányérján levő ételt. 

Egyes esetekben, amikor nincs meg a táplálékbevitel kapcslatos kellő önfegyelem, az érintett falni kezdhet. Az anorexiások 30-50%-ánál alakul ki ilyen faló-hányó viselkedés. (A nagy mennyiségű táplálék elfogyasztása után önhánytatással szabadulnak az ételtől.) 

Mivel többnyire kemények és perfekcionisták, előfordul, hogy az anorexiások ugyan olyan megszállottan edzenek, mint a koplalnak. A komoly anorexia krónikus alultápláltsághoz vezet, ez pedig az egész szervezetet károsítja, különösen veszélyes a pajzsmirigyre, a szívre, az emésztő- és a szaporítórendszerre. Kezelés nélkül az anorexia halálos lehet. 

Tünetek

 

  • Az evéssel, testtel és testsúllyal való foglalkozás
  • Mélységes rettegés az elhízástól
  • A szexuális érdeklődés csökkenése, vagy a szexualitással kapcsolatos ellenérzések
  • A menses elmaradása (a havi ciklusok leállnak) 
  • Ingerlékenység, depresszió, vagy koncentrálási képtelenség
  • Kiszáradás
  • Bágyadtság
  • Lelassult szívverés

 

Az orvos ezen túl megnézi, hogy a testsúly legalább 15%-kal alacsonyabb-e a korhoz és magassághoz illőnél, folyamatos-e a súlyvesztés, tapasztalható-e alacsony vérnyomás és lassú szívverés, szédülés, abnormális ösztrogén-, progeszteron- és kortizol-szint, és látszanak-e az alultápláltság más jelei. 

Bulimia nervosa

A bulimia nervosa nevű, kényszeres zabálással járó betegségben szenvedők 90%-a a nők közül kerül ki. A zavar lényege többnyire falási rohamok és azt követően az ételtől való megszabadulás, önhánytatás, hashajtók, beöntés, végbélkúp, vagy vizelethajtók révén. Egyes bulimiások nem adják ki magukból az ételt, hanem a zabálásos epizódokat másképpen, koplalással vagy kényszeres tornázással kompenzálják. A legtöbb bulimiás férfi ez utóbbi típushoz tartozik. 

Bár a bulimiások is rettegnek az elhízástól, az anorexiásokkal ellentétben a megjelenésük teljesen normális lehet. Legtöbbjük testsúlya normális, némelyek kissé túlsúlyosak. A bulimiás nők gyakran teljesítménycentrikusak. 

Jóllehet félnek az evéstől, mégis nagy mennyiségeket fogyasztanak el: néha akár 20.000 kalóriát is egy alkalommal. Az általuk fogyasztott ételek többnyire "vigasz-csemegék": magas kalóriatartalmú édességek, vagy lágy, krémes ételek, például fagylalt, torták és sütemények. A bulimiásra bárhol rátörhet a falási roham, napi legalább két alkalommal, de inkább többször. 

A zabálást sokszor önmaga meghánytatása vagy az ételtől más úton való szabadulás követi. Egy bulimiás akár napi húsz,vagy annál is több hashajtót is beszedhet egy nap. Mások az evést koplalással, szigorú diétával vagy kényszeres tornázással kompenzálják. Az anorexiához hasonlóan a bulimia is pusztítást visz véghez a szervezetben: legsúlyosabb formájában a hajtatás maradandó szívkárosodáshoz vezethet. 

A bulimia általában a késői kamaszkorban jelentkezik, 18-20 éves korban, de korábban vagy később is kezdődhet. Az anorexiásokkal ellentétben a bulimiások nem tagadják az étellel kapcsolatos problémáikat, és szégyenkeznek a falási-purgálási ciklus miatt. Érzik, hogy nem tartják kézben a problémát. A bulimiások gyakran impulzív személyiségek és hajlamosabbak az addiktívitásra, mint az anorexiások. 

A bulímia esetén szinte bizonyosan számolhatunk genetikus hajlamosító tényezővel, valamint biokémiai összetevővel. A kutatások azt mutatják, hogy a bulimiásoknak sokszor abnormális a szerotonin-szintjük. 

Sok bulimiás történetében találunk anorexiás vagy elhízásos előzményt. Előfordul, hogy egyidejűleg major depresszióban, szorongásos betegségben, szociális fóbiában vagy pánikbetegségben szenvednek. Más addiktív magatartásforma, azaz drog- vagy alkoholfogyasztás, szintén jellemző lehet. 

Tünetek

 

  • Megtisztulás (purgálás: az elfogyasztott ételtől való erőltetett megszabadulás) és kényszeres evések ismétlődő epizódjai, melyek a személyben azt az érzést keltik, hogy nem ura önmagának. A zabálásokat gyakran a testsúly kontrollálására tett erőfeszítések követik, önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, időszakos koplalások és kimerítő torna. 
  • Rögeszmés félelem a kövérségtől. 
  • Önvád, bűntudat és szégyenérzet. 

 

Kezelés

Az orvos vért vesz, hogy megállapítsa, fennáll-e kiszáradás, illetve nem borult-e fel az elektrolitok és más fontos tápanyagok egyensúlya a szervezetben a vizelethajtás, hashajtás és önhánytatás eredményeképpen, fogszuvasodás vagy erózió a visszaöklendezett gyomorsav nyomán Ellőrizni kell ezen túl, hogy nem áll-e fenn alacsony vérnyomás, székrekedés, megduzzadt nyirokmirigyek, és hormonális elváltozások. 

A bulímiások járóbetegként kezelhetőek, többnyire kognitív viselkedésterápia és gyógyszeres kezelés kombinációjával. Az antidepresszánsok, például a fluoxetin, imipramin, és trazodon, segíthetnek csökkenteni az étvágyat és ritkítani a falásrohamokat és az azt követő purgálást. A pszichoterápia során a beteg figyelemmel kíséri evési szokásait és igyekszik tudatosítani magában tüneteit és kóros szokásait. A terápia ezenkívül igyekszik korrigálni a beteg torzult attitűdjeit a kalóriákkal, testsúllyal és testképével kapcsolatban. Az ilyesfajta kezelés a felszín alatt meghúzódó depressziót is enyhíti. 

A csoportos terápia lehetőséget ad az evési problémák megosztására másokkal, az elszigetelés-érzést enyhítendő. A családterápia szintén segíthet a vacsoraasztalnál elkerülhetlenül felmerülő, tehetetlenséget és haragot kiváltó konfliktusok feloldásában. 

Tekintve, hogy sok túlevésben szenvedő betegen csak a súlyprobléma látszik, sokan közülük fogyókúrás tréningekre járnak mentálhigiénés intézmények helyett. Evési zavaraikat háziorvosuk gyakran csak általános egészségügyi kérdésként közelíti meg. Megint mások olyan önsegélyező szervezeteknél keresnek segítséget, mint az Anonim Túlevők Egyesülete. 

Túlevés és falásrohamok

A túlevéses epizódok a bulimia nervosa nevű evési rendellenességnek is részét alkotják. A bulimiás személyek azonban egy-egy ilyen túlevéses epizód után koplalnak, kimerítő tornagyakorlatokat végeznek, vagy megszabadulnak a tápláléktól, ami azt jelenti, hogy meghánytatják magukat vagy az ajánlottnál nagyobb dózisú hashajtót vagy vizelethajtót vesznek be a súlygyarapodás elkerülése végett. 

A koplalás legalább 24 órás nem-evést jelent. A kimerítő tornázás ez esetben több mint 1 órás edzés, amely pusztán a zabálás következményeként fenyegető súlygyarapodás megelőzésére szolgál. A tápláléktól való megszabadulás, a koplalás és a kimerítő tornázás veszélyes módjai a súlytartásnak. 

Bár csak nemrégen ismerték fel mint önálló betegséget, a túlevéses betegség valószínűleg az evési rendellenességek legelterjedtebbike. A túlevésben szenvedők többsége elhízott (több, mint 20%-kal egészséges testsúlya fölött), de a normális testsúlyúak is érintve lehetnek. 

A túlevéses betegség valószínűleg a felnőtt népesség 2%-át érinti. Az önsegítő vagy fizetős fogyókúra-programokban résztvevő, enyhén elhízott emberek 10-15%-ának van túlevési zavara. A betegség még ennél is sokkal gyakoribb a súlyosan elhízottak között. 

A túlevés némileg (kb. egyharmaddal) gyakoribb nők körében. Azok az elhízott emberek, akik túlevésben szenvednek, gyakrabban híznak el már fiatal korban, mint azok, akik nem szenvednek ebben a rendellenességben. A testsúly ingadozása, azaz a fogyás, majd visszahízás epizódjai is gyakoribbak náluk. 

Mi okozza a túlevéses betegséget? 

A túlevéses betegség okai egyelőre ismeretlenek. Az e rendellenességben szenvedők majdnem felének történetében találkozunk depressziós epizódokkal. Hogy a túlevéses betegség oka vagy következménye-e a depressziónak, egyelőre nem világos. Az is lehet, hogy nincsen összefüggés. Sokan számolnak be arról, hogy a düh, szomorúság, unalom, idegesség vagy más negatív érzés vált ki egy-egy túlevési rohamot. Az impulzív viselkedés és más pszichológiai problémák szintén gyakoribbak lehetnek a túlevéseseknél. 

A fogyókúra hatása a túlevéses betegségre szintén tisztázatlan. Bár az eredmények eltérőek, a kezdeti kutatások arra utalnak, hogy a túlevésesek kb. fele élt át "zabálós" epizódot, mielőtt fogyókúrázni kezdett. Ennek ellenére a szigorú fogyókúra némelyeknél súlyosbíthatja a túlevést. 

A kutatók azt is vizsgálják, hogyan hat az anyagcsere és az agy kémiája a betegségre. Ezek a kutatási területek egyelőre kezdeti stádiumban vannak. 

A túlevéses betegség fő komplikációi az elhízottságból adódó betegségek. Ezek közé tartozik a cukorbaj, a magas vérnyomás, a magas koleszterin-szint, az epehólyag bántalmak, szívbetegség és a rák bizonyos fajtái. 

A túlevéses betegségben szenvedőknek rendkívül sok szorongást okoz a betegségük. A többségük próbál egyedül úrrá lenni rajta, de ez nagyon hosszú ideig nem sikerült. Némelyek kimaradnak a munkahelyükről, az iskolából vagy társasági eseményekből, hogy falhassanak. A túlevésben szenvedő elhízott emberek rosszul érzik magukat a bőrükben, lefoglalja őket a megjelenésük, esetleg kerülik a társas összejöveteleket. A legtöbben szégyellik magukat és igyekeznek titkolni a problémájukat. Ezt gyakran oly ügyesen teszik, hogy közeli családtagjaik és barátaik sem tudnak a túlevésükről. 

Ajánlatos-e fogyókúrázni a túlevésben szenvedőknek? 

A nem túlsúlyosoknak vagy csak kissé túlsúlyosoknak valószínűleg nem ajánlatos fogyókúrába kezdeni, mivel a szigorú diéta csak súlyosbíthatja a túlevést. Azonban sokan a túlevéses betegségben szenvedők közül komolyan túlsúlyosak,és ebből orvosi problémáik származhatnak. Az ő számukra a felesleget leadni és vissza nem szedni fontos célkitűzése a gyógykezelésnek.A legtöbb túlevéses beteg attól függetlenül, hogy fogyni akar vagy sem, sokat profitál az táplálkozási szokásait megcélzó terápiából. 

Terápia

Számos vizsgálat jutott arra az eredményre, hogy a túlevésben szenvedők nehezebben viselik a fogyókúrás terápiát, mint mások, és nagyobb valószínűséggel híznak vissza. Ezért az e rendellenességben szenvedőknek a túlevésükre összpontosító pszichoterápiára van szükségük, mielőtt megpróbálnák leadni a súlytöbbletüket. 

Még a nem túlsúlyosak is gyakran kétségbe vannak esve túlevésük miatt, és jó hatással lehet rájuk a terápia. 

Számos módszer használatos a túlevéses rendellenesség kezelésére. A kognitív viselkedésterápia megtanítja a pácienst figyelemmel kísérni és megváltoztatni az evési szokásait, valamint változtatni a nehéz szituációkra adott reakcióin. Az interperszonális pszichoterápia abban segít, hogy megfigyeljék családi és baráti kapcsolataikat, és változtassanak a problematikus területeken. A gyógyszeres kezelés, például az antidepresszánsok szedése, szintén segíthet egyes esetekben. Az önsegélyező csoportok is segítséget jelenthetnek.